Keats Szalon, London

Amikor beléptem oda, megelevenedett a múlt.

Láttam a találkozásokat a szalonban, hallottam a hatalmas ruhák suhogását és éreztem a zavarodottságot egy-egy látogató esetében.

John Keats, angol költő versei mélyek, életet szeretők, mèlységbe lebukók.

Nem kis teljesítmény egy fiatalembertől, akinek csak 25 életév adatott.

Londoni háza mérhetetlen harmóniát áraszt.

Harsányzöld kert, csend, nagy ablakok, béke.

Egy olyan hely, ahol előjönnek belőled is a legmélyebb gondolatok, ahol átjár az, ami Keats verseiből árad.

Nehéz szavakba önteni ezt.

Csak jó volt ott lenni.

Olvasgatni a verseit a falon, elképzelni vsgy inkább látni hogyan élt mielőtt Rómába utazott, ahol utolérte a halál.

Egy mondata nagyon megragadott:

“ A költészet legnagyobb szépsége az, hogy minden dolgot és minden helyet érdekessé tesz”

(én fordítottam mert nem találtam meg magyarul)

Pontosan így érzem én is.

Minden dolog és minden hely lehet érdekes.

Felhozhat olyan dolgokat, amiket leírni nagyon jó.

Mint például ezt a látogatást London egy eldugott utcácskájában az esőben néhány nappal ezelőtt.