Idegenvezetés Firenzében (Santa Felicitá)

Gondolkoztatok már azon, hogy milyen jó lenne bizonyos helyeken bekukkantani a színfalak mögé? Egy olyan igazi felfedezést tenni, ami nem sokaknak adatik meg. Mondjuk egy olyan helyen, ami tartogat is meglepetéseket.
Már ismertek. Tudjátok, hogy a felfedezés öröme hajt, az az élmény, hogy valami újat megtudtam elképesztően motivál. Most már miattatok és a vendégeim miatt is, hiszen milyen nagyszerű ezeket megosztani!
Ma délelőtt ismét Martinával tartottam egy templom látogatásra. Ha azt mondom Santa Felicità templom, sokatok nem ismeri, és ez nem baj, hiszen Firenzében annyi, de annyi felfedeznivaló van, hogy szinte egy élet nem elég mindenre.
Igen ám, de tudtam, hogy ez a látogatás más lesz, hiszen velünk tart Giacomo is, aki a templom orgonistája. Ennek köszönhetően kinyitja azokat az ajtókat, amik igazi kincseket rejtenek és az “átlag” látogató számára bizony felfedezetlen marad.
Kalandra fel, irány a sekrestye, ahol a mai Szent György lovagrend szépen kikészített ünnepi ruhái mellett a falon díszeleg egy Pacino di Buonaguida fa feszület az 1300-as évekből, egy Filippino Lippi kép, egy gótikus és egy reneszánsz szárnyasoltár. Nem semmi. Hàt, jó, menjünk tovább.
Következő állomásunk a tanács terem, ami a középkori kolostor megmaradt része, a fal központi freskóját Niccolò di Pietro Gerini (Giotto követő) alkotta a 14. század végén. Van itt csak úgy, néhány korabeli hangszer, amit Giacomo meg is szólaltat nekünk. Egy rögtönzött koncert a 18. századból.
De a termet elhagyva Giacomo felvisz bennünket mindkét orgonához, ami egyébként 1570-ből való, ezzel kivívta az ország legrégebbi, ma is használatban lévő orgonája címet. 😲 (lásd fotó). Természetesen nem is ő lenne ha nem szólaltatná meg rögtön. Orgona magasságnól le, középkori kerengőn keresztül vissza.

Ez még mindig nem a csúcspontja a látogatásnak, hiszen tudom, hogy ez az a templom, amin keresztül megy a Vasari folyosó, sőt a folyosóról belátni ide és vissza. Szóval felmegyünk a Medici erkélyre, a folyosó közvetlen közelébe, benézünk és aztán le a templomra a magasból. Ámulat.

Na, de itt még nincs vége, ugyanis Brunelleschi tervezte az erkély alatti kàpolnát, és ha már ott volt, kipróbálta a kupolát kicsiben. (lásd a fotón a làbam előtt) 😲

Most már igazán úgy gondoltam, hogy egy Disneylandbe csöppentem, amikor is megérkeztünk az utolsó àllomásunkra, vagyis a Pontormo által alkotott táblaképhez. A manierizmus olyannyira szembe jött, hogy alig tértem észhez a sok világoskék és rózsaszín figurától. Martina még verset is olvasott fel ehhez kapcsolódóan, és hogy biztos lehessek abban, hogy a létező legjobb döntés volt, hogy a szombat délelőttömet itt töltöttem, szó esett még Brozino lunettàiról, amelyen Szent Márkot olyan jóképű férfinak ábrázolta, hogy ha életre kelt volna ott, biztosan nem kaptam volna levegőt. Megjegyzem így sem. Szerencsémre megvásárolható volt képeslapon, így elhoztam haza. Á, nincs még egy ilyen pasi. ❤️

Martina elköszönt mindenkitől, én meg gyorsan megbeszéltem Giacomoval, hogy nem lehetne-e, hogy az én vendégeim is részesülhessenek ebben a földi élmény cunamiban, mire nagy lelkesen megadta a számát és felajánlotta segítségét.
Szóval, hajrá 2021, hajrá Firenzét látni kívánók.
Én, Giacomo, az orgona, a Vasari folyosó, Szent Márk, Pontormo itt vagyunk……. Gyertek! 😃

Ha már élmény cunami. Jövő szombaton (09.26) tartsatok velem a firenzei szerelmek világába. Előadás este 20 órakor! Az előadás fizetős (3 USD= kB. 900 Ft), regisztrálni kell és várni a szombatot. Jó néhányan vagytok, akik már meg is tették. Ja, de izgi. Köszönöm. Vissza is nézhető ha éppen szombaton nem érsz rá. 😀 (Info: események fülnél) Várlak benneteket! ❤️
Addig is nagyon klassz hétvégét kívánok nektek!! 😗