Névnap

Csúnya, lapos, liszt darabos, megtört piskóta tekercsem története. 😊
Névnapi (holnap Eszter 😍) süti készítésére szántam el magam. Piskóta tekercs! Az jó lesz. Hmmm. Egy kis nutellával, lekvárral. Szuper lesz. Felvettem a kötényemet és Filippot is hívtam. Kicsi korától szeret velem sütni, főzni. ❤️ Imádom. Volt kedve, jött, szétválasztotta a tojásokat, az utolsónál mamát is bekapcsoltuk a messengeren. Ő is sütött, beszélgettünk, tanácsokat kaptunk, kevertünk. Nagyszerű érzés volt. Végre újra együtt. Végre nem a kütyü, hanem a sütés, nevetés, bohóckodás.
A gyerekekre is rányomta a bélyegét az elmúlt időszak. Bezárva, barátok, iskola, találkozások nélkül sokszor tűnt egyszerű szórakozásnak a TV vagy a Nintendo. Aztán már minden unalmas egy idő után, de a játék a kütyün tartja magát akár órákig is. 🤦‍♀️ Én meg éjjel azon morfondírozom 10-es skálán mennyire vagyok jó anya, hogy hagyom. 🧐 Hát, hajnal 2-kor az ember szigorú önmagához. 🤓
De lassan ez a korszak is lezárul. Új élményeket kell gyűjteni nekik is, találkozni, mást játszani, és ha úgy adódik anyával sütni névnapi sütit és közben mamának bohóckodni. 😀 Akkor is ha nem sikerül, ha nem jön fel, és maradnak benne liszt darabok mert nem keverte el jól. Nem baj! Belefér. Az íze jó, anya. ❤️
A legboldogabb névnapos vagyok a magunk tökéletlenségével. Mert ez az emberi, ez az igazi, ilyen az élet. Nincs tökéletes, merjünk hibázni, és nevessünk rajta. 😁
Szép hétvégét nektek! ❤️