Livorno

“Voglia di mare” vagyis egy kis tengerre vágyva. Livorno felé vettük ma az irányt kihasználva a mai ünnepnapot. (június 2 az olasz Köztársaság ünnepe) Toszkána még mindig a toszkánoké, holnaptól lehet mozgolódni tartományon kívül is, illetve külföldiek is jöhetnek Olaszországba. Livorno, valljuk be nem a legszebb városa ennek a régiónak, de azért vannak erősségei. Kikötő város, amit a Mediciek alapították, rögtön a régi Erődnél látjuk is Ferdinánd barátunk szobrát. Nem véletlenül….. A Velencére emlékeztető kis kanálisok, amik most teljesen üresek voltak, de szezonban merem remélni megtelik. Aztán itt a tenger, tele friss tengeri ételeket áruló bódékkal, büfékkel és éttermekkel. A távolságot az asztalok között rigorózusan betartották. 😎 Az Aquarium is nagy élmény gyerekeknek közvetlenül a tengerparton, és a körülötte elterülő sétány a jellegzetes fekete fehér kockakőivel. Itt viszont azt láttam, hogy komplett családok sétáltak maszk nélkül. 😷 Not good.
Na és egy érdekességre bukkantam a San Giovanni templomban. Benéztem a kulisszák mögé (sekrestye, nem is én lennék ha nem tettem volna🙈) a falon hálaadó kis rajzokat találtam a 19. századból. Az egyik 1844-es, egy gyógyulás emlékére született. Ilyet még nem láttam, érdekes volt. 😯
Szóval Livorno is megér egy kirándulást. Holnaptól pedig egy újabb lépéssel előrébb lépünk. Maszkban még mindig, zselével, hőmérővel, távolságtartással, de jókedvvel és rengeteg kíváncsisággal. Őszintén szólva kezdjük megszokni ezt az új módit. 😀