március 7 Firenze belvárosa

Ma délután bebicikliztem a belvárosba, Firenzében. Ezt mostanság fontos említeni, hiszen az érvényben lévő rendelet értelmében a tömegközlekedés sem feltétlenül ajánlott, hiszen ott nehéz megtartani az 1 méter távolságot egymás közt. Jóval kevesebben voltak a város utcáin mint szoktak ilyenkor. De a legforgalmasabb utcák nem voltak üresek. Legtöbben olaszul beszéltek, néhány amerikai turistát is láttam, sőt turista csoportot idegenvezetővel is.
Gondoltam készítek néhány képet, hogy megmutassam mi a helyzet. És tudjátok mi történt? Azon kaptam magam, hogy egy idő után nem riportszerű képeket csinálok, hanem ösztönösen Firenze szépségeit láttatom. Jaj, de szépen rásüt egy napsugár a Badia Fiorentinára, milyen jó ez a kép a Neptune szoborral, és az Uffizi árkádjai is jól megbújnak az árnyékban, míg mögöttük az Arno felett süt a nap. Egész egyszerűen nem tudtam nem megörökíteni századszor is ezeket a szépségeket. Rájöttem, hogy Firenze túl sokmindent kínál a világnak ahhoz, hogy sokáig magába tartsa. Szinte kibuggyan belőle a történelem, a kultúra, a szépség, az érdekesség és keresi azt a szerencsést, akinek fülébe súghatja titkait. Tovább kerekeztem, és beugrottam a Strozzi palota udvarába, ahol Tomas Saracéno új kiállítása látható. Hatalmas tükör gömböket helyeztek az udvar tetejére, amelyben a reneszánsz palota minden sarka visszatükröződik. Sőt, kicsiben maguk a látogatók is. Fantasztikus játék részesének éreztem magam, kicsit mint Alice csodaországban. Újra mosolyogtam és éreztem azt a bizsergető érzést, ami egy különleges felfedezés során jelentkezik. Mindig jön, olyan szívdobbanás szerű. Ti éreztetek már ilyet? Nekem ez olyan motor szerű, hajt, hogy minél többször átéljem és a munkámban az motivál, hogy „átéltessem”, megosszam ezeket másokkal, hogy érezzék ők is mert tudjuk megosztani jó. 🙂
Talán most egy ideig kevesebbszer tehetem ezt meg, de tudom, hogy Firenzére mindig is kíváncsi lesz a világ és ameddig csak tehetem én itt leszek tolmácsnak a Firenze – világ csúcstalàlkozókon. 😊
Mire hazaértem, egy üzenet várt egy tavalyi amerikai vendégemtől, hogy a jövő hónapban jön újra és folytassuk ott, ahol tavaly abbahagytuk. Jaj, hát, van remény, hát, mégsincs minden veszve. Örültem.
Egyébként Firenze polgármestere is önkéntes karanténba vonult 2 hétre, mivel egy politikus társa pozitív lett koronavírus tesztre, és érintkezett vele mostanában.
Folytatódik a vírus elleni küzdelem, de ma pici reménysugár talán megmutatta magát nekem.
Köszönöm üzeneteiteket, hozzászólásaitokat a legutóbbi bejegyzésemre. Nagyon meghatott, hogy ennyien bátorítotok. 🙏 Akinek tudtam, vàlaszoltam. Néhányotok hozzászólását a Facebook elrejtette, nem tudom miért. Így akinek nem írtam, annak az üzenetét nem láttam sajnos.
Köszönöm nektek, hogy velem vagytok jóban, rosszban. 🤞