Március 15 karanténban

Március 15-e. Hmm. Az évek során megszoktam, hogy nem mindig tudok otthon lenni ezen a jeles napon, így csak magamban szoktam megemlékezni a márciusi hősökről. Tavaly, az itteni magyar gyerekeknek tartott Skolabusz foglalkozáson zászlót színeztünk, kokárdát készítettünk és a csapat kedvencére, Sünire és unokatestvérére, Samura is került egy-egy. 😊 (A képen)

Idén, otthon, Magyarországon is más lesz ez az ünnep mint szokott. Zártabb, befelé fordulóbb, de biztosan emlékezetesebb. 😉
Tegnap a kisfiammal mi is elkészítettük a mi kis bátorító rajzunkat, több ezer olasz gyerekhez hasonlóan. Ő viszont magyarul is megcsinálta. ❤️ Ráírta: minden rendben lessz. 😊 Nézzétek el neki a helyesírási hibát, leginkább hallás után ír és váltig állította, hogy “Anya, de azt hosszan ejtjük a végén!!” 😊
Üzenet legyen ez most nektek, otthoniaknak, akik szintén vállalva az önkéntes karantént, vagy csak egyszerűen komolyan véve az ország vezetőinek intelmeit, most többet vagytok/lesztek otthon változtatva egy picit a szokásaitokon. Ez is hős tett, én úgy gondolom. Ennek az “ellenségnek” a legyőzéséhez is összefogás kell, de még milyen!!! Tisztelet a hősöknek! Ma mindenki lehet az a hétköznapok szintjén, én úgy hiszem.
Az ünnep alkalmából álljon itt egy vers Ady Endrétől, aki megélt magasságot és mélységet is élete során, bizonyosan tudja miről beszél. Bár talán karanténban sosem volt koronavírus járvány miatt, de mintha mégis nekünk üzenne, hogy érdemes várni.

Ady Endre: Ki várni tud

Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.

Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.

Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.

A férjem ma reggel megkérdezte, hogy küldtem-e köszöntést anyukámnak március 15-e lévén. Hát, igen, az olaszok és az ünnepeik….. Szinte kivétel nélkül mind olyan, amire valóban lehet “Auguri-t” küldeni. 😊
Ez, a mienk nem olyan, és mégis. 😉 Kívánom nektek, hogy legyen nagyon boldog napotok ma, március 15-én. ❤️