Elfáradtam….

Elfáradtam egy kicsit. Őszinteséget ígértem mindig, és bevállaltam azt is, amikor nem ment a reménykedés. Van ez így a “normál” életben is. 🙂 Hát még a karanténban. Immár az olaszoknak fix programja van este 18 órakor. Ekkor tart sajtótájékoztatót az Operatív Törzs, amely az aznapi fertőzöttek, elhalálozottak, gyógyultak számát jelenti be lebontva országos szintre és csak Lombardiára vonatkoztatva. Tegnap eddig nem látott magas számokat láttunk. Őszintén mondom, hogy le kellett ülnöm mert elgyengültem, amikor megláttam, hogy 368 ember halt meg csak tegnap. Libabőrös lettem és az ezt követő vacsora szinte síri csendben zajlott. A férjemen làttam, hogy nagyon aggódik családjáért Lombardiában. Picit megrogytunk mindannyian. Mikor lesz vége? Hogy lehet, hogy ennyi? Persze, lehetett számítani arra, hogy a tetőzés felé, amit egyébként a következő napokra jósolnak, ilyen magas számok érkeznek, de azért pszichésen ez rosszul hatott.

A hétköznapi életünk itthon zajlik, de bevásárolni sem egyszerű, hiszen hosszú sorok állnak napközben a szupermarketek előtt, hiszen csak néhány vásárlót engednek be egyszerre. Van némi hiány, leginkább a választékban a termékekből. Szóval nem biztos, hogy pont azt a félét, márkájút, típusút kapjuk amit megszoktunk. Nagy bevásárló központba nem mehetünk mert azok Firenzén kívül vannak, és nem hagyhatjuk el a város közigazgatási határát. De ez a legkevesebb. Itt is változtatni kell. Nincs pazarlás, fel kell használni mindent ami itthon van. (Hála Istennek egy hete csináltam egy nagy bevásárlást még a karantén előtt). Kreatívnak kell lenni mit lehet főzni a meglévő alapanyagokból. ☺️
A parkokat ma bezárták Firenzében, Salernoban a tengerparti sétányt. Mindezt azért mert még mindig túl sok ember mászkál kint a szigorú rendőri ellenőrzés ellenére.
Szerda óta nem hagytam el a lakást. A szemét levitele és a bevásárlás az egyetlen “esemény”, vagyis amikor ki lehetne mozdulni. Ezeket a férjem végzi. Én a szisztematikus takarításba fogtam bele, ez legalább hasznos. Interjút is adtam ma, tanulta kisfiammal, főztem és chatteltem a barátnőimmel, családommal. Sőt, egy rövid időre a teraszra is kiültem a napra. Micsoda élmény!! 😉 Ezek felbecsülhetetlen értékűvé váltak ezekben a napokban.
Hát, így vagyunk.
Nagyon köszönöm mindannyiótoknak a bátorítást, az üzeneteket. Látom, hogy most már otthon is komoly intézkedések lépnek életbe. Még időben, hála Istennek. Milyen jó, hogy nem vártak olyan sokáig mint nálunk. Csak azt tudom üzenni innen, hogy vegyétek nagyon komolyan az utasításokat, tartsátok be, maradjatok otthon. Ebben a helyzetben nincs helye politikai csatározásoknak sem itt, sem otthon. Most közösen kell lépni, megoldani, bízni. Látjátok, a poszt végére már sikerült valamelyest visszanyernem a reményem. Picit halkan, erőtlenül, de most is azt mondom : Andrà tutto bene. ♥️
Holnap talán még erősebben fogom tudni mondani. 💕