Ravenna

Nem tudom hol kezdjem az írást. Azt sem hogyan fogjak neki. Csak azt tudom, hogy meg kell osztanom azokat az élményeket, amik ma értek. A hétvégét Ravennában töltjük. Mi karácsonyra általában nem ajándékokat veszünk egymásnak, hanem leginkább élményeket. Így hát valóra vált a régi álmom. Meglátni Ravennát és a bizánci mozaikjait, na és persze ha már itt vagyunk Dante sírját.
Az első állomás a San Vitale bazilika volt. Hát, jószerivel agyon nyomott az élmény. Te jó ég!!!! Mozaikok a VI. századból? 1500 éve itt vannak ezek a mozaikok a falon? Hogy lehet ez? Hogy élték túl? Mennyire gyönyörű, te atya ég! Aztán átbotorkálsz a Placida síremlékéhez és ott is ámulatba esel. Elképesztő. Tökéletes, annyira más, olyan, hogy is mondjam, őskeresztényi, pedig ahhoz képest is eltelt 500 év. Szóval egyik ámulatból a másikba estem. Dante sírja ehhez képest már kortársnak tűnik a maga 700 évvel ezelőttjével. 😊 Na jó, túlzok persze, de őt mint egy régi ismerőst köszöntöttem és oda súgtam neki, hogy Firenze még mindig várja. Hátha egyszer mégis elfoglalhatja méltó helyét a Santa Croce templomban. 😊