TOP
Image Alt

Hello Firenze

A boldogság világnapja

Ma van a boldogság vilagnapja! Hmm. Boldogság? Mi a szösz az? Nagyon sokan próbálták már megfogalmazni. Talán sikerült, talán nem. Még az is lehet, hogy nem ugyanazt jelenti mindenkinek.
Sőt, az is, hogy csak akkor vesszük észre, hogy lehettünk volna boldogok, ha valakit vagy valamit elveszítünk.
Sokszor mondják a vendégeim, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Firenzében élhetek. Biztosan boldog vagyok itt. 😊
Hmm. El szoktam mesélni, ha van idő, hogy jól érzem itt magam, de nem volt ez mindig így.
Idő kellett ahhoz, hogy megengedjem ennek a városnak, hogy megmutassa mit tud.
Minden hiányzott otthonról, amikor ide költöztünk. Minden. A barátnőim, a családom, a gyerekorvos a tanácsaival, a komfortom, a lakásunk, minden.
Itt, egy állandóan dolgozó és utazó férj volt, egy ismeretlen város, az egyedüllét egy 8 hónapossal és egy kínzó betegség állandó rosszullétekkel.
Csak utólag látom, hogy mintha fentről egyengették volna az utamat. Egy baba boltban felfedeztem egy hirdetést egy játszóházról, ahova hosszú váró listával sem mindig lehet bejutni. Befértünk. 2 évig jártunk oda. Nagyon sokat segített.
Látom magam, amint minden bátorságomat összeszedve becsöngetek az 5. emeletre és megkérdezem az ott lakó svéd dzomszédot, hogy játszhatnak-e a gyerekeink együtt. Évekig jóban voltunk, szinte minden nap találkoztunk. Mennyi mindent tanultam Lindától!
Az óvodát is a google map-en találtam. 😉
Lettek új barátnőim.
Gyerekorvosunk is, akivel az olasz szókincsem jelentősen bővült.
A város pedig megmutatta magát szépen lassan. Először kicsit, aztán egyre mohóbb lettem és többet.
Munkát úgy találtam, hogy elmentem egy főző tanfolyamra és megkérdeztem, lenne-e itt meló. Volt. 😊 Te jó ég! Mekkora ajándék volt!
Szép, lassan megengedtem ennek a városnak, a helyzetnek, hogy boldoggá tegyen.
Talán ez a kulcs. Megengedni, hogy egy váratlan, kellemetlen, fura helyzet megtörténjen, hogy aztán megmutassa, amit akar. És megengedni saját magamnak azt is ha nem látom, azt is ha igen. Megengedni magamnak nem boldognak lenni. Akár. Vagy boldognak lenni.
Csak oda súgnám magamnak 9 évvel ezelőtt, hogy meglátod minden rendben lesz még akkor is ha tudom lesznek napok, amikor nem lesz minden rendben. Na, de ilyen az élet! És én megengedem neki, hogy ilyen legyen! 😉
Boldog boldogság napját Nektek!
Gyertek este 8-kor az Instagram oldalamra. Annával beszélgetünk Dantéról. 🥰
You don't have permission to register